2019-02-27 / byBarberTruck

Interjú Mórádi Zsolt 
tízszeres kickbox világbajnokkal

Interjú Mórádi Zsolt

TÍZSZERES KICKBOX VILÁGBAJNOKKAL, VILÁGREKORDERREL, A BARBERTRUCK EGYIK ALAPÍTÓ TAGJÁVAL.

– Mesélj kérlek a gyermekkorodról, az iskolás éveidről!

A tanulmányaimat Csepelen kezdtem a Karácsony Sándor Általános Iskola sport-, majd a Jedlik Ányos Gimnázium angol tagozatán. A felsőoktatási éveimet a Corvinus Egyetem és a Testnevelési Egyetem közös mesterképzésén, sportmenedzser szakon fejeztem be. Nem véletlen, hogy az elemi iskolás éveimben szüleim a sporttagozatot tartották testhezállónak számomra, hiszen elmondásuk alapján, szinte kimeríthetetlen energiatartalékokkal rendelkeztem akkoriban.

– A kick-box, mikor és hogyan keltette fel az érdeklődésedet, hogy kerültél ebbe a világba?

A 90-es években tombolt a harcművészetek iránti láz, ami engem is magával ragadott. Azokban az években mindenki a Bruce Lee, Jean-Claude Van Damme és Chuck Norris filmeken nőtt fel, és nem volt nehéz beleképzelni magunkat a főszereplő helyébe.

Mivel sporttagozatos osztályba jártam egyesületi szinten kellett sportolnom, így első osztályos iskolásként egy röplabda szakosztály igazolt sportolója lettem, ami egy évig tartott a csapat feloszlása miatt. Keresnem kellett egy új egyesületet, hogy a sport osztályban maradhassak. Édesapámnak volt egy ismerőse, aki a kick-box sportot űzte már évek óta és előszeretettel ajánlotta a sportágat, így apu levitt egy edzésre.

A pillanatra, amikor első alkalommal léptem át a tornaterem küszöbét, valószínűleg örökre emlékezni fogok. Az a különleges, tisztelettel átitatott atmoszféra, ami szinte letaglózott akkor, a mai napig érezhető az edzéseken. Bár már nem napi szinten, de egyébként még mindig pontosan ugyanazon a helyen edzem a csapattársaimmal a HALKER-KirályTeam Kick-box Akadémián.

Kevesen tudják, hogy a kick-box mellett elkezdtem egy másik sportágat akkoriban, mégpedig a birkózást. Abban az időben kiemelten eredményes időszakát élte ez a sportág Csepelen és az egész országban egyaránt. Az osztálytársaim jelentős része űzte már ezt a sportot, én pedig gondoltam kipróbálom. Két-három hónap után szüleim választás elé állítottak, mert nagyon megterhelő volt számukra az, hogy engem egyik edzésről a másikra vigyenek nap mint nap, de még most is szívesen követem a magyar birkózok eredményeit.

– Mennyire volt nehéz összeegyeztetni a tanulmányaidat, az edzésekkel és a versenyekkel?

Visszaemlékezve szinte lehetetlen feladatnak tűnt, azonban akkoriban természetes dolog volt. Kétségkívül az első, megrendíthetetlen helyen a sport állt. Nem csak a szüleim, hanem az egyesületem vezetőedzője és mentorom, Király István elvei miatt is fontos volt számomra, hogy tovább tanuljak, és felkészüljek a sport utáni életre már a kezdetekkor. Ez egy íratlan szabály volt az egyesületen belül.

Aki versenyekre akart utazni, annak megfelelően kellett teljesítenie az iskolapad mögött is.

Nem volt kivétel. Szerencsére a kettős ráhatás segített, hogy megértsem és tudomásul vegyem a tanulás fontosságát. Igazság szerint azért kemény évek voltak ezek. Utazás, tanulás, utazás, edzés, utazás. Reggeltől estig úton voltam a hét minden napján, és képeztem magam, ahol és ahogy tudtam.

Az idő a szüleimet, a mentoromat és engem is igazolt, hiszen már az aktív sportolói éveim alatt is több lábon tudtam állni. Vállalkozást indítottam és úgy léptem át aktív sportolóból a civil életbe, mintha mi sem történt volna. Erre nagyon büszke vagyok és csak hasonló mentalitásra tudom biztatni sportoló társaimat. Gondoljanak időben a jövőre és álljanak lehetőleg minél több lábon!

– Mit éreztél amikor az első mérkőzéseden sikeresen szerepeltél? Mit gondolsz, az évek alatt mire tanított meg téged a sport, és mit tudtál hasznosítani az életben ebből?

Tisztán fel tudom idézni az első versenyemet. Ráckevén mérettettem meg egy kezdő versenyzőknek kiírt területi versenyen, ahol két mérkőzést is vívhattam, és mindkét akadályt sikeresen vettem. Ez a kezdeti siker, óriási löketet adott a folytatáshoz. Szükségem volt a pozitív visszaigazolásra ez kétségtelen, de hogy pontosan mit éreztem, amikor először felemelték a kezemet győztesként, azt nehéz szavakba önteni. Olyan mértékű adrenalin löket borította el az egész testemet, hogy egyszerűen beleszédültem. Boldog voltam, de sokat őrlődtem is közvetlenül az eredményhirdetés után, mert sok hibát vétettem a küzdelmek során. Ilyen voltam mindig is, ha valamit nem hajtottam végre megfelelően, legyen szó egy adott technikáról vagy mondjuk a koncentrációm megfelelő szinten tartásáról, akkor atomjaira bontottam a problémát és kielemeztem, hogy legközelebb ne kelljen magam gyötörni amiatt, hogy rosszul csináltam valamit.

Ezt a tulajdonságomat szerencsére a mai napig megtartottam, és hasznosítani tudom az életem más területein is. Arra ösztönöz, hogy tanuljak a hibáimból és igyekezzek mindig egy kicsivel jobban teljesíteni. Maximalizmus, precizitás, önkritika. Erre tanított meg a küzdősport, és ezek nem csak a sportban lehetnek a siker titkai.

– Melyik mérkőzésed a legemlékezetesebb számodra és miért?

Bárcsak annyi forintom lenne, ahányszor feltették már nekem ezt a kérdést.

Nehéz választani 20 év számtalan versenyéből, 10 sikeresen megvívott világbajnoki mérkőzéssel a hátam mögött, de talán nem is csak egy mérkőzést emelnék ki. Az örök és egyik legnagyobb riválisommal, az ír Robbie McMenamy-val vívtam az említett mérkőzést 2009-ben a világbajnokság elődöntőjében, és az utolsó, harmadik menet elején 5 pontos hátrányba kerültem, amit úgy tudnék érzékeltetni, mintha a Magyar Labdarúgó Válogatott a mérkőzés utolsó 20 percében 3:0-ás hátrányban lenne. A mérkőzést döntetlenre hoztam az utolsó, harmadik menet végére, majd végül nyertem 5 ponttal a hosszabbításban.

Akkor végérvényesen megtanultam, hogy nem szabad feladni akármilyen nehéz és kilátástalan helyzetet is állít elém a sors.

Egy másik említésre érdemes emlékezetes mérkőzésemet a legnagyobb riválisommal, a minden idők egyik legjobbjának kikiáltott, amerikai Raymond Danielsszel harcoltam. A mérkőzés előzménye, hogy 3 hónappal a szóban forgó meccs előtt, az első mérkőzésünkön ő magabiztosan legyőzött engem a legnagyobb presztízsű világkupa verseny nyílt kategóriájának döntőjében. Három hónappal később, első alkalommal utaztam ki versenyezni a tengerentúlra az Egyesült Államokba és szintén az adott verseny döntőjében, hazai pályán vágtam vissza és győztem le Danielst. Ekkor 20 éves voltam, és ez a mérkőzés ismertette meg a nevem az amerikai közönséggel.

Egyébként szerencsésnek mondhatom magam, hogy lényegesen kevesebb vesztes, mint győztes mérkőzésem volt a karrierem során, de én általában nem a győztes, hanem inkább a vesztes mérkőzésekre emlékszem vissza tisztábban, mert ahogy már korábban is említettem, ezek hagytak igazán mély nyomot bennem. Ilyenkor, bár ők ezt nem tudhatták, szinte mindig jobb, felkészültebb versenyzővel találták szembe magukat a következő alkalommal.

 

– A hosszú évek alatt számos helyre eljutottál a világban, és rengeteg megmérettetésen vagy túl. Milyen érzés, hogy tízszeres világbajnokként jegyzik a nevedet a sportág történetében, ami példátlannak számít?

Természetesen büszkeséggel és örömmel tölt el, ha erre gondolok és egyfajta önigazolást is jelent számomra. Egy igazolást arról, hogy a több mint két évtizeden át tartó edzéssel és felkészüléssel teli kőkemény évek és a sok-sok feláldozás minden perce megérte. Továbbá óriási felelősség is, hiszen rekorderként egyenlőre csak én rendelkezem ezzel az eredménnyel, így köteles vagyok példát mutatni mind a viselkedésemmel, mind pedig az életmódommal a következő hazai és nemzetközi élsportoló generációknak. Külön öröm számomra, hogy ezt a világrekordot egy remek magyar versenyzőtől, Debreceni Dezsőtől (7-szeres kick-box világbajnok) vehettem át 2015-ben, aki szintén egy magyar versenyzőtől kapta a stafétát, méghozzá nem mástól, mint Pesuth Ritától (6-szoros kick-box világbajnok). Nagyon szeretném megélni, hogy egyszer tőlem is egy magyar versenyző vegye át ezt a titulust.

– Tavaly egy gyermekkori sérülés miatt visszavonultál, ez milyen hatással volt, van az életedre? Mivel és hogyan telnek azóta a mindennapjaid?

Tizenhat évvel ezelőtt volt egy sajnálatos csúszdás balesetem, ahol súlyos sérülést szenvedtem és darabokra tört az egyik nyakcsigolyám. Egy 12 órás, majdhogynem életmentő műtét után implantátum segítségével rögzítették a nyaki csigolyáimat és rendbe hoztak olyan szintre, amivel további 15 éven keresztül élsportolóként élhettem. Aztán 2017 év végén, pont a világrekordot jelentő 10. világbajnoki címem megnyerése után közvetlenül kezdtek jelentkezni problémák az említett sérülésből kifolyólag. Közös megegyezéssel, a Dr. Radványi Ádám és Dr. Viola Árpád vezette orvosi csapattal úgy döntöttünk egy hosszú, 6-7 hónapos rehabilitációs időszak után, ami sajnos nem hozott olyan csodával határos eredményeket melyeket reméltem tőle, hogy az egészségem érdekében felhagyok az élsporttal és nem kockáztatok 30 évesen a sportág csúcsán tovább, hanem emelt fővel, de mindenekelőtt egészségesen távozom az aktív versenyzők sorából.

A korábbi balesetemmel kapcsolatban egy érdekesség, hogy pontosan péntek 13-án történt, így egy tetovált 13-as számmal emlékeztetem magam arra, hogy mennyire szerencsés is vagyok. Ez lett az új szerencseszámom is.

Ahogy korábban említettem, már az aktív sportolói éveim alatt is egyengettem a saját vállalkozásomat, de annak befejeztével fejest ugrottam az üzleti életbe, hiszen szinte rögtön alapítottunk egy közös céget néhány kedves barátommal. Szerencsére a sérülés nincs hatással a napi életvitelemre, nincsenek fájdalmaim, sőt továbbra is sportolok mindennap hobbi szinten. Baráti foci, kick-box a csapattal, úszás, konditermi edzések, szóval igyekszem továbbra is levezetni az energiáimat és a mindennapi feszültséget. Nem utolsó sorban végre a magánéletemre is több időt tudok szentelni, aminek nagyon örülök a barátnőmmel egyetemben. Nem panaszkodhatom, hiszen továbbra sem unatkozom, tevékenyen telnek a napjaim.

Az élsporttól sem távolodtam el nagyon, hiszen 8 éves koromtól az életem szerves része. Igyekszem visszaadni a sportágnak legalább a töredékét annak, amit én kaptam tőle a hosszú évek alatt, hiszen az formált engem pozitív gondolkodású, céltudatos emberré, aki ma vagyok. Ezirányú törekvéseimet leginkább a sportvezetésben tudom kamatoztatni. Két évvel ezelőtt megválasztottak a WAKO Kick-box Világszövetség Sportolói Bizottságának elnökévé, ami egy nagyon testhezálló munkakör számomra, ahol nem csak a világ kick-box sportolóinak érdekeit tudom képviselni és megvédeni, hanem az egész sportágra ráhatással lehetek a fejlődés érdekében. Hasonló felelősségű tisztségviselőként a Peace and Sport nemzetközi szervezet Champion for Peace közösség soraiba, a többek között Didier Drogba és Felipe Massa neve által fémjelzett illusztris társaságba választottak, ahol hátrányos helyzetű közösségek életét igyekszünk segíteni a sport közösségépítő és kapcsolati erejével. Ennek a szervezetnek a fővédnöke maga II. Albert monacói herceg, akivel volt szerencsém személyesen is találkozni, ami óriási élmény volt.

Az űrt ami az élsportot, az ezzel járó adrenalin függőséget és a napi szintű teljesítményközpontú sportolást jelenti, még azért próbálom kitölteni. Továbbra is hajthatatlanul keresem a kihívásokat.

 

– Egyik alapító tagja vagy a Magyarországon egyedülálló mobil borbély szalonnak a BarberTruck–nak. Honnan jött az ötlet és mennyire áll közel hozzád a barber világ, ami itthon is egyre népszerűbb?

 

Bár első pillantásra az én hajmennyiségem nem feltétlenül indokolná, azonban az utóbbi másfél évben igencsak az érdeklődésem középpontjába került a borbély szakma. Szeretettel látogattam és a mai napig látogatom Budapest különböző borbély szalonjait. Sokan nem tudják, de az utóbbi 2-3 évben a szakma népszerűsége üstökösként szárnyal hazánkban, még a mai napig is felfelé ívelő tendenciát mutatva, ez pedig azt eredményezi, hogy jobbnál jobb barber shopok nyílnak a fővárosban és szerte az országban.

Aki még esetleg nem próbálta ki egyik borbély szalon szolgáltatását sem, annak bátran ajánlom.

Nekem nagyon kellemes felfrissülés egy félórás vagy akár egész órás borbélyélmény, megfelelő szakember kezei között. Egy nyugodt, lakatlan szigethez tudnám leginkább hasonlítani az ilyen jellegű szolgáltatásokat, ahol a napi folyamatos pörgés közben meg tud állni a férfi ember rövid időre és ezalatt csak magára kell figyelnie miközben relaxál, semmi másra.

Barátommal és mentorommal Király Istvánnal, valamint még két gyerekkori jó barátunkkal már jó ideje tervezgettünk egy közös vállalkozást, a szolgáltatási terület pedig a fentiek alapján adta magát, úgyhogy nem is hezitáltunk sokat. Megálmodtuk a teljesen egyedi BarberTruck-ot, Magyarország első mobil borbély szalonját, amit végül kizárólag magyar szakemberekkel terveztettünk meg és gyártattunk le.

Ami közös bennem és a társalapító barátaimban, hogy mindig is a magas minőségű szolgáltatásokat kedveltük, aminek ez az exkluzív mini férfi birodalom lett az eredménye. Az említett körülbelül másfél éves kutatómunkánk eredményeként az tudatosult bennünk, hogy van még piaci rés a sok-sok borbély szolgáltató mellett és bőven van keresnivalója a prémium szolgáltatást biztosító elképzelésünknek. Mivel nem szakmabeliként kezdtük el a vállalkozást ezért a vendégek oldaláról alakítottuk ki a szolgáltatás teljes menetét, ami még a minőségre kifejezetten érzékeny célcsoportunk számára is egyedi élményt biztosít. Ars poeticánk egyszerű, vendégeink számára azt a minőségi szolgáltatást nyújtjuk amit mi is elvárunk, kompromisszumok nélkül.

 

 

Aktualitás a BarberTruck-kal kapcsolatban, hogy egy olyan helyszínt találtunk, és a kocsi mobilitásából adódóan birtokba is vettünk, aminél jobbat keresve sem találhattunk volna. Buranits Ildikó, a Mom Sport Uszoda és Sportközpontot kezelő cég ügyvezető igazgatója biztosította számunkra az említett helyszínt, aminek segítségével könnyen eljutunk a magas minőségre vágyó célcsoportunkhoz, az igényes és stílusos férfiakhoz Buda központjában.

– Köszönöm a válaszokat és sok sikert kívánok a mindennapokhoz.

 

by Jemy
Please select a valid form

Share this...
Share on Facebook
Facebook
Tweet about this on Twitter
Twitter

HOZZÁSZÓLÁS

s